Megtoldott ébrébrenlétben - és töretlenül, mint egy hexameter ritmusképlete - 2015 júliusában kértem meg kedvesem, Emese kezét a Debrecenből Budapestre történő gyaloglásunk egyik első pihenőjénél, Ondódon egy játszótér padjánál. Azt ezt követő boldog óra bár kisebb kacifántos kitérők után, de végül…
A blogoldalam címadóját 2013 tavaszán írtam egy buszon, útban az óbudai munkaügyi központ felé. Ez az év számos szempontból a visszatérés éve volt, bár leginkább mentális és életviteli értelemben.
A londoni kiruccanás, a ködös Albionban eltöltött bő év után még ködös elképzelésekkel lábaim újbóli…
Amikor találkoztam Weöres Sándor egysoros verseivel, úgy emlékszem legelőször és leginkább a Tojáséj című (és egészű) műve fogott meg a misztikusan ható jin-jangi sűrűségével. Arra gondoltam akkor, hogy én is megpróbálkozok egy ilyen bűvös szópárosítással. Ez addig váratott magára, amikor másfél…
Egykori vesszőparipám, a besorolással járó hasztalanság-érzés taglalása és a feladás motívuma galoppozik szépen végig az Élet-főcím c. dalszövegemben is. Valami hamisítatlan szenvedély, tiszta vágy talán kivételt hozhatna, itt mégiscsak az alantas pótlékok jelennek meg, hogy kedélyt csillapítsanak.…
Mintha itt sem lennénk... A nemlétezés határán lubickolunk a szükség útlevelével, és olyan készségesen és végtelenül komolyan vesszük magunkat, mintha el sem akarnánk hinni a lenti dalszöveg refrénjének felismeréseit, hogy evilági tartalmunk és vonatkozásaink is csak kölcsönbe kapottak. Pedig…
Az univerzum belénk fektetett bizalma, ezek a folyton új és új alakban útra törő, vakvéletlen összeállításai a készségeknek és hajlamoknak, valamint a mindezekhez mért helytállásunk végül is jófelé gravitál.
Hiteles megélése önmagunknak, korlátaink, lehetőségeink elfogadása, érdemeink, értékeink…