A fenébe már, hogy mindig úgy van, ahogyan történik, legkevésbé sem úgy ahogyan tervezzük. A sorból való kiállás, a játékból emelt fővel történő kiszállás, a csalódottság, ráunás, vagy lázadás diktálta önkéntes feladás dalával kísérleteztem, amikor papírra vetettem ezt a jobb híjján Kiszállónak…
Egy megkapó disszonáns akkord (és arra épülő dallam-menet), no meg egy kapóra jött nemzetközi pályázati felhívás, ami a tolerancia népszerűsítését tűzte zászlajára: ennyi kellett anno ennek a dalnak és dalszövegnek a megszületéséhez. A boszorkánykonyha szikrájául pedig Horgas Béla Vagy című verse…
A megvolt, az örök, a platói és esetleges, a tagadott-vágyott nők seregszemléje ez a Londonban hosszas kihagyás után írott dalom, benne a személyenként egyedi képekben feltárt rágódással, a mérlegre tétellel, és alapos szemrevétellel. Az óvatos leltár a csalódások, félelmek terhének a felemlítésével…
Tetszetős, bár olykor a manírossággá fajuló szófordulataim egymás mellé tereléséből, illetve az egymással való öntörvényű reakcióba lépéseiből olykor akaratlanul is egy egységes világ kerekedik ki; rendszerbe állnak és sajátosan hatni kezdenek a külön-külön egyébként esetlegesebben működő…