Állunk a fánk alatt (amibe valami a nevünket karcolta), és a szár éggé rügyezi magát a végén. Vajon levél lesz vagy virág? Hisz a rügy maga a szétnyílás: a hasadék, de a "Hasadék" című versem is végig tele van ellentétekkel, mintha csak a metaforikus szétnyílás, ez a merő hézagosodás maga is…

Egyetemistaként, fiatalon – és azután is hányszor megint – a szemünk előtt káprázó célok, lehetséges utak és a hozzáillő tétova botorkálások, a menetrendszerű talajvesztések határozták meg azt az absztrakt, félig a légben folytatott talajtornát, amelynek hangulata áthatja Árok című versemet…