Kiszálló
A fenébe már, hogy mindig úgy van, ahogyan történik, legkevésbé sem úgy ahogyan tervezzük. A sorból való kiállás, a játékból emelt fővel történő kiszállás, a csalódottság, ráunás, vagy lázadás diktálta önkéntes feladás dalával kísérleteztem, amikor papírra vetettem ezt a jobb híjján Kiszállónak elkeresztelt munkámat. Aztán az elnyújtott karantén időszak végénél, hogy előkerült és újrajátszottam, azt éreztem, mintha egy rejtekajtó is lenne a mára, a változás utáni elementáris szomjunkra. Van benne valami a kaland utáni vágy és a biztonság iránti szükségletünk párharcából is. Ezeknek a természetes igényeknek a fej-fej melletti hajszájukban hol ide, hol oda csapódunk, de valójában ahhoz az alapvető kérdéshez vezet el minket, hogy mennyiben választjuk ténylegesen önmagunkat. Mennyiben részesítjük előnyben azt az élet-játékteret, amit kaptunk, és mennyiben hagyjuk kicsusszanni a kezeink között részben vagy egészben. Akkor a legfelszabadítóbb a fellélegzés, ha a ránk nem illeszkedő ruhát lazán hátradobhatjuk és teperünk, hogy újabb és megannyi sodrásba vigyen minket a sors.
Kiszálló A beetetést már ismerem, mint az áruló szavakat,amiben hittem feledem, és széttöröm a fáradt falakat, Ez nem az én háborúm, lásd mégis megvívtam,De nem viszem a zászlót tovább, már más utak hívnak, Bridge:Csak a sodrás eresszen el, vagy valami más tartson, tartson még tűzben jó sokáig! Hiába próbálnám már tovább, nem hazudhatokkiléptem önmagamból, mondd, hová is tartozom? Iránytű rég nincs bennem, a pillanat vezet,Miért érjem be a leosztással, ha másként is lehet?Csak a sodrás eresztene, hogy valami más tartson, tartson még tűzben jó sokáig! Ref.: Tudod, valahogy mást vártam, Csak a fájdalom ugyanaz, Tudhattam volna rég, hogy ennyi és kész.Próbáltam elfogadni, demost már éppen elég, el kéne szabadulni,mint a pokol. Melyik sodrás ereszthetne,Hogy valami más tartson, Tartson még tűzben jó sokáig! Csak a sodrás eresszen el, Vagy valami még tartson, Tartson ki velem jó sokáig! Ez nem az én háborúm, lásd mégis megvívtam,nem viszem a zászlót tovább, már más utak hívnak,Iránytű nem lesz bennem, a pillanat vezet,mit érjek a leosztással, ha másként is lehet? Csak a sodrás eresszen el, vagy valami más tartson, tartson még tűzben jó sokáig! A beetetés már ismerős, míg a helyzet megragad,mondd ki a jelszót végre, vagy fegyelmezd magad,lépj ki a sorból, vagy hallgass – bár mindegy mit teszel,azért nem árt megtudni, hogy hová is érkezel..ha a sodrás eresztene, hogy valami más tartson, tartson még tűzben jó sokáig!
