Mind Egy is…
Az univerzum belénk fektetett bizalma, ezek a folyton új és új alakban útra törő, vakvéletlen összeállításai a készségeknek és hajlamoknak, valamint a mindezekhez mért helytállásunk végül is jófelé gravitál.
Hiteles megélése önmagunknak, korlátaink, lehetőségeink elfogadása, érdemeink, értékeink csiszolása lehet egy biztos recept arra, hogy hátradőlve mantrázhassuk: "mindEgy is" ... hogy merre perdül a dobókocka, vagy hogy az értelmezési kísérleteink során a szánkon kicsúszó szavak csendes, hálás imává, vagy vad és elégedetlen káromkodássá állnak össze.
És emiatt nem mindegy, hogy végül a megtalált helyünk Buddha-mosolya, vagy a vakvágányok elkeseredett vicsora fagy az arcunkra.
Mind egy is
És ugyanúgy megtalálod majd, ahogyan elveszítettékérzés és gondolat nélkül: mennyire kell a tét! Mert azért elmondhatom nagy szerep voltlélegzet-visszafojtott dobókocka-lét, nem értem Mindegy is merre tartunk, célunk az úgyis ismer rég, Jelet rajzolt, a homlokodra vájja már a szél’s ahogy táncolsz a tér, de lehet az idő fogja vagyCsak ennyit tudsz, amíg a mosoly az arcodra fagy! Impulzust vársz a lélektől, mint gombnyomásraváltson csak benned csatornát, persze szó az nincs Mert közös élményt takar minden szavunkMégis kicsúszik talán.. Ima vagy káromlás? Nem értem. Mindegy is merre tartunk, célunk az úgyis ismer rég, Jelet rajzolt a homlokodra vájta már a szélAhogy táncolsz a tér, de lehet az idő fogja vagy Csak ennyit tudsz, amíg a mosoly az arcodra fagy!
