Ezt a karakteres írást is az előző posztban említett pályázatra készítettem el. Egy pizzázóban, a rendelésemre várva dobálták az alapfordulatok magukat a papírra. Úgy érzem a politikai hecckampányokra és az általános megosztottságra való önkéntelen reakcióm is, de benne van az alkotói dilemmák archetípusa, a tartalom és a forma ádáz küzdelme.

Ilyen szempontból talán önterápiás írás, egyfajta befelé fordulás, ám a hangsúlyt mégis az elidegenedésbe, bizalmatlanságba, és egymást meghallgatni képtelenségbe hajszolt/hergelt társadalmunk sajátos megjelenítésére helyeztem. Feloldás persze itt is sincs egyelőre.  

Kåraķteřêk

Te is látod? Ezek meg mit keresnek itt a címben?! Kérlek, csak el ne kezdd megint! Szörnyen fárasztó tudsz lenni. Szerintem simán lehet értelmezni. Különben is, messziről ugyanúgy néznek ki... Közelről sem. Lehet, hogy csak elütés. Elütnek, az hótziher, öregem. Azt sem tudhatjuk, hogy kell kiejteni őket. Én mindenesetre kiejteném őket, az fix. Tudod, hogy nem támogatom a karakter­gyil­kolást. Látom, neked lassan már a nyelvi jelrendszerünk sem szent. Se a hangalak, se a jelentés, se semmi. Persze gondolhattam volna. A kulturális hagyományaink és a rend védelmében azonban el kell ismételjem neked, hogy a mi feladatunk elsősorban az, hogy átvigyük az üzenetet, tájékoztassunk. Úgy is mondhatnám, hogy ez a mi legfőbb küldetésünk. Ku-tya-kö-te-les-sé-günk. Utálom amikor ezt csinálod. Mit is? Szótagolsz, és száj-ba-rágsz. Amikor megmondod, hogy mit kell gondoljak vagy érezzek. Klasszikus „érvelés a rosszullétig”. Persze valódi vitára bocsájtás az nincs, vagy az elgondolkodtatás csöppnyi szándéka. És hol van az alkotói szabadság, a valóság sokszínűségének leképezése? Én inkább vagyok átvitt értelmű, és ha úgy tetszik, kedvemre társítom a képzeteket. De miben érhető tetten a te minőséged? Ne fáradj, megmondom. Olyan konfliktusok generálásában, ami csak szakadatlan tolja ki a határokat. Te lehet nem érzékeled, de valami éktelen nagy kakofónia felé haladunk, és lassan már csak a másik túlharsogásának az esztelen vágya hajt mindenkit. Hol a határ? Pontosan! Helyre kis igazítás. Mert határt kell ennek szabni. Méghozzá itt és most. Öncélú vagy és elvont ezekkel az értelmezhetetlenségig túlcizellált, öntetszelgő szólamaiddal, meg a szemet- és fület fárasztó álszent frázisaiddal. Úgy tűnik, hogy a tartalom helyét nálad végérvényesen átvette a forma, sőt rosszabb esetekben meg már maga a formabontás. A világod régen kifordult a tengelyéből. Ha ugyan volt neki olyan. Aztán meg csodálkozol, hogy az olvasó feszélyezetten vakarássza a fejét, az óráját és a busz érkezését lesi, miközben már a következő problémáján agyal. Hidd el nekem, nélküled is meg van mindenkinek a maga baja. Még inkább a bája! Látod csak egy tollvonásnyi a különbség. Különben is honnan ez fene nagy gyűlölködés? Ez a magas ló, meg ez a mérhetetlen mélykeser? Sokat gondolkoztam mostanában ezen… Mondd, te hiszel a turáni átokban? Én a szavak erejében hiszek. Nos, én az eredőjében is. Te most is csak zsonglőrködsz a szavakkal, pedig annyiszor elmondtam már. De beszélhetek is itt neked. Amúgy szerintem ezek pirézek. Nem csodálkoznék.

Most komolyan. Javíts ki, ha tévedek, de mi legalább vitázunk. Legalábbis azt hiszem. És nem személyeskedünk, félkövér. Látod ez a te bajod, ez az álszent, politikailag korrekt finomkodás, a píszí. Akkor már inkább mondd egyenesen a szemembe, hogy dagadt vagyok. Tudod, hogy bírom a nyomdafestéket. Ezért nem bírsz egyenesen állni, mert folyton csak óvatoskodsz és sunyítasz. Mondom, ez már régen eldőlt. Hagyjuk már a személyeskedést. Te meg ne zavard a jelentésmezőimet. Komolyan mondom nem értem, hogy kerülhettünk egy kontextusba. Beszélni fogok a szerzővel. Halleluja! Azt hiszem végre egyetértünk. Nem árt végre megtanulnunk tisztelni a párbeszédet is. És akkor talán újra fel tudnánk éleszteni a vitakultúrát. Úgy tudom, valamikor még működött a közös belátás is az igazság keresése során. Én csak azt mondom, próbáljuk legalább meggyőzni a másikat. Én pedig csupán realista vagyok. De te, ha ilyen szenteskedő vagy, vonulj kolostorba, menj; Isten veled. Figyelj…

¡Te figyelj , йξm kell, hogy mёggyőzzelek, mert tudom, hogy.. azt hiszem igazam van.  Tudod mit, zárjuk le a vitát. Rendben van.