"Solvere volo et solvi volo"

A Lélekútvesztő egy beteljesedett(nek vélt) életszakasz összegzője, benne a leltározás aktusával, melyben végül is eljutunk addig, hogy beismerjük harcaink lángvesztettségét valamint a tényt, hogy a lelkünket valahol, valamiért, valakinek (valakiért) végülis csak eladtuk, szerepet toltunk és talmivá lett önnön mítoszunk. A refrén mégis biztatóan hat; tenyérnyi időnk jobb kihasználására és egyfajta összegzésre, értékmentésre buzdít; és szerintem minden történet így lesz kerek egész.

  Lélelkútvesztő

 Versszak1:     

Összekapartam már rég a mítoszom, 
méregpoharamat így végleg kiiszom, 
és tudom jól azt is, hogy mérlegre mi tett
az értelem, akarat, vágy és a tett..

Refrén:              

Kísértsd a perced, hogy évet növessz

bár kísérlet nincs még, s tán idő se lesz.

Menekíts mindent, ha oldódni fáj,

Ne maradjon hátra még előzmény fájl    sem.

De ki ellen menjek, ha azt mondják menj?

Láthatatlan harcban még én se nyerhetek,

Hiányzik belőlem az útvesztés varázsa

Lángja nincs a tervnek csak parázsa    van.

Versszak2:     

Becetlizve gonddal az összes ablakom

Magadon kívül légy, ha a lelked eladod,

Így is ott marad bár bennünk a kényszer:

Szabadalmazottan jó sorsra tégy szert. 

Tartalékos álmok szerepeid során

Jussod a játszma, megszoktad korán

És hogy maszkokat fest rád egy arctalan festő

Előretolt végzet, lélekútvesztő.