Nyár végi esélyek
Személyes leltárkészítés egy nyárvégi kirándulás alkalmával a Tisza melletti parkok egyikében. Ritkán dátumoztam verseimet, sőt lehet ez az egyetlen, ahol kifejezetten úgy éreztem, hogy konkretizálnom kell egy vegytiszta pillanatot, az ott-és-akkor egyszeri élményét. Emlékszem, akkoriban a fényképszerűséget az igék mellőzésével (legalábbis főnévi igenévre váltásával) igyekeztem elérni, ami aztán a rövid vers második felében ki is merül, ahogy sorra törnek be a neszezések, a valóság darabkái. Tessék, a mélázástól, a gondtalan ődöngéstől az egyszercsak magának megint célokat találó elme folyton átveszi a stafétát, a nyár maradék esélyei meg jól elfogynak.
Nyár végi esélyek
Sejteni, mint a lányok bugyiját,kerülgetni, mint a locsolószerkezet vízsugarát a parkban,aztán lecsapni rá, mikor nem várná,a gondolatra.Megannyi könyv, címszó sem elég,a cél iszonyú,a strand még nyitva és lubickol a tört fény,vagy leveleket hordozgat a szél a ligetben, és egy kerékpáros fütyül, hogy vigyázz már! 2003. augusztus 29., Szolnok
