C.Cornix nevű zenekarunk első igazi közös munkáját egy nap alatt véglegesítettük, a rögzítés napján. Billentyűsünk, Kövesdi Gábor 'Köve' hozta a dallamot, amelyhez a szöveg felét (versszakok) én, míg a refrén szövegét Béres Miklós, Minki hozta. A struktúra, a zenei megoldások, a szólóbetétek mind aznap kerültek kidolgozásra. Különleges nekem ez a darab, nagyon ígéretesnek, gyümölcsözőnek éreztem, hogy mindenki adott bele a sajátjából, szinte magába szippantott a kreatív, termékeny légkör, és hogy a magunknak szabott időkorláton belül egészen gyorsan hoztuk tető alá a dalt. Nem is volt talán sokkal több alkalom, amikor ennyire egy húron pendültve hajtottunk a közös cél felé, ezért érzem én ezt a darabot annyira könnyűnek, bár mind a mai napig szívesen elidőzök a finomságainak újbóli felfedezésével is. 

Minthogy énekesnőnknek is kellett egy fővokálos szám, külön izgalmat jelentett női szemszögből íródott szövegen dolgozni, olyan szöveget illeszteni a már meglévő refrénhez, ahol egy nő szakítás utáni érzelmi instabilitása, sajnálkozó hangvétele mellé már a refrén önigazoló, önszuggesztív mantráját kapcsolhatja. Végül így kerekedik és fejlődik a zene játékosságával párhuzamosan a gondolat a néha-néha-néha játszi, vállat rántó szabadságáig.