Csak a tavasz
Amikor a tavasz ferde fényeivel felbontja a természet konzervét, hogy lakomához lásson egy újra-éhes életkedv, valami ősi forradalom az emberi közegekben, a nyitott terekben és utcákon is megindul. A Csak a tavasz című versemet a Magyar Alkotók Internetes Társulása 2003-ban meghirdetett tavaszi témájú pályázatára küldtem be, és nyertem el vele első helyezést.
Csak annyit tudtam, hogy férfi szemszögű lesz ez a tavaszmegközelítés, és ezt az érzéki forrongást, a női test bódító szépségeinek ünnepélyét veszem biztos alapul, ami perdíti a testet, és zavarbaejtő mód felborzolja a lelket. Régi-új látványokat, sürgető tapasztalnivalókat szül ez a természet-felfordulás, és szédületes ígéreteit úgy hordozza körbe, mint a véres kardot. Parttalan érzések kerekednek felül minden megszokáson, vagy egyértelműségen, ez a tavasz már a 'csak-a-tavasz'. Több szóhoz se jutok tőle...
Csak a tavasz (és megint…) női mellek felvonulnak, bennük a levegő útnak indult, reptet égnek engem, tekintetet csípők lopnak, feszülten lóg ébren álom, domborodik, fény kútjából kicsobbanó vágyam dagad ösztön perdít, ugrok mából, fénykarimát a tavasz szab,nincsen jobb és nincsen rosszabb,ez a sors jut úgyis ma rám,csodákban nyúlok el hosszan töltve újra sodor a vágy, mindig így lesz, most is, ha már digitális női fenék ez a tavasz, hamis dalát neked ropom, szeld az időt,ha a sorból minden kidőlt,alig maradt más választás,csak a tavasz csak a tavaszcsak a tavasz
