Két tavaszi témájú versem egyike a Betörő. Mindkettő abból az életérzésből merít, amit a tavasz, ez a felforgató elem a maga bősz betörésével idéz elő, amikor az élet, a harsány színek, bódító szagok, a felnyársaló fények és ívek keresztültrappolnak mindennapjainkon. Egy tavasz, ami letaglóz és mindent visz. Brutális, kérlelhetetlen és mindent elsöprő. És micsoda ébredések! A természet vekkerére szendergő vágyak robbannak. Töménység és lágyság. Ismerős vágyak börtönlázadása, a józanság teljes pályás letámadása. Zülleszt, megtépáz, felráz, ránkcsügg és belénk ívódik. Persze utána minden kicsit egyértelműbb, letisztultabb és bizonyosabb is lesz. Végre újra ruganyosak a lépteink, cserreg a madárhad, és kezdődik a női dekoltázsok és köldökök tüntető felvonulása.