Van, hogy egyetlen szó, vagy érdekesebb szókapcsolat, egy szokatlan gondolattársítás indítja be a verset, írja maga köré a saját szövegkörnyezetét. Ez olykor elég mechanikusan történik, az író leíró lesz, mintegy szótölcsére, eszköze és lekövetője a folyamatnak: a vers sajátos manifesztációja lesz a kezdő gondolatcsomagnak, amely a saját törvényei szerint épül, be-behúzva újabb sorokat gravitál önnön ki(/be-)teljesedése felé.

Ezek a versek úgy érzem könnyebben születnek, és bár valóban kényelmesnek tűnik követni egy adott kerékvágást, van azért valami kimerítő is benne, ellen kell állni az utólagos cizellálásnak, vissza kell szorítani az oda nem illőt és a túlírást. 

A Célfotó című dalszövegnek szánt írás is hasonló körülmények között született, hívószavai a célfotó és a sorson függő lázlap voltak. Ez is bekerült aztán a debreceni Alföld Színpad Hasztalan játék c. darabjába, és a színpad vezetőjének a naprakész a jellemünk fordulat tetszett leginkább, ami a korunk célfotójának szintén központi eleme.

Most is kíváncsian várom a célfotó kiértékelésének eredményét, bár lehet más befutókkal is számolni kellett volna, hisz az ész és a lélek végső hajrájához a jelenkor hedonizmusa révén a test is csatlakozott - bár lehet doppinggyanú miatt ez utóbbi eredményét megóvnák. 

 Célfotó