Ezt a karakteres írást is az előző posztban említett pályázatra készítettem el. Egy pizzázóban, a rendelésemre várva dobálták az alapfordulatok magukat a papírra. Úgy érzem a politikai hecckampányokra és az általános megosztottságra való önkéntelen reakcióm is, de benne van az alkotói dilemmák…
No, igen ritkán próbálkozom novellával, valószínű ez a nemrégiben napvilágot látott pályázat adott egy olyan lökést, hogy már csak a megjelenés lehetőségei miatt is kihívást érezve (a nyertes novellák óriásplakátokon, tömegközlekedési megállóhelyek plexitáblái mögött kapnak helyet) mégis elővegyem…
A Mesének szánt búcsúversem 2012-2013 tájékáról, amikor először szakított velem; sajátos aktualitást nyert hát megint.
De nem is tudnék Tőle sem örökre elválni, sem derű vagy madárcserregéses pátosz nélkül gondolni Rá. Emese a költészetemben mindig is madár marad. Könnyed és illékony csoda,…