Korszak-mártás
A hagyományosan rohanónak felcímkézett korunk sokszor valóban nincsen hajszák híjján. Bár olykor kéretlenül is tálcán szállítja a kész megoldásokat, és a renyheséget a kényelem illúziójával pótolja, folyton képes eredeti elképzeléseinktől eltéríteni és iszonyú könnyű a sodrásába kerülni.
Az olykor sablonossá zülledt, és lélekölő tüneteket produkáló valóságunk első lenyomata ez a munkacíménél megmaradt Korszakmártás című dalszövegem, amelyet aztán meg is zenésítettünk, sőt több kísérletet is tettünk a dal rögzítésére (sajnos egyik sem lett különösebben jó minőségű).
Közhely ide vagy oda, a sebesen száguldó, de még inkább sebesen hagyó korunkban űzött vad maradsz az ébrenléted emlékével a fogason, hacsak nincs ki megállítson, és a tükörképedet etető kezedet (hommage à Weöres Sándor) visszafordítsa.
Korszak-mártás Nem kellenek különös tesztekcsak azzá leszek, amivé tesztek, ha tartom az iramot, még elsodródom,és visszatérni sem lesz már módom. Hogy rohan az idő, ha veszni hagyom, elfut a cél és elvész a nyom, e végzet megmásíthatatlanvonz az ég, de húz a katlan (Ref.:) És nincs már ki megállítson, vagy szólna, hogy ez így sok, Ha minden lépés ugyanoda vezet. Itt nem vár a hajsza vége, ébrenlétnek még emléke sem,De tükörképem nem etetem tovább! Finomíthatják jócskán készre, de mikor térnek a jelszavak észre, Könnyedén hazudunk ablakot falra, és azon ha szónoklat hullik a zajra, hogy rendbe rakva elvein az élet, szavakkal pusztító merénylet,míg válaszért mégy, el ne feledd, hogy te vagy mégis a te embered! (Ref.:) És nincs már ki megállítson, vagy szólna, hogy ez így sok, Ha minden lépés ugyanoda vezet. Itt nem vár a hajsza vége, ébrenlétnek még emléke sem,..de tükörképem nem etetem tovább! (Break:) Nem is látni, hogy mi az, ami igaz Csak virtuális a legtöbb vigasz,És tudjuk jól, hogy ez milyen kevés, Még kárt tesz bennünk a felismerés, De széles az út, elférsz rajta,Mindegy hogy az igazad milyen fajta,Mindegy engem nem zavar ma, És ki is jönne már zavarba! Korábbi változat:
Végletek közt
A teljesség magába olvaszt,
Vonz az összhang, vonz a kontraszt
A káosz hív, ha unom a rendet
vágyom is, de megtöröm a csendet
Húzom az időt, vagy éppen rohan,
rám tör az ösztön, mint egy roham
hallom a hívást, látom a jelet,
de nem fogom fel, vajon mi is lehet
amit csak sejtek, nagyon veszélyes
leharapom nyelvem, és nem beszélek…
Ref.:
A célra tartok, csak teszem a dolgom,
a felismerést is italba fojtom,
olyan leszek, hogy fel sem ismertek.
Tartom a tétet, tartok a vágytól,
az elvonástól, a túladagolástól,
a végletek közt sohasem állhatok meg.
A végzet megmásíthatatlan:
ma húz az ég és húz a katlan…
---
Most hogy nem találok rátok
bármi jobb mint ez az átok,
tisztul a fejem jóllehet,
de hova tűntek el az emberek?
Üresek az utcák, üres park
Gépzaj lepte el a hivatalt,
A sok lemondás lassan öl meg minket
feladtuk hát terveinket
egy pillanatnál semmi sem több,
az utolsó perc most végleg eljött
A következmény, mint a gyors vonat,
Nem térhetsz ki, nem menekülhetsz…
