Mintha itt sem lennénk... A nemlétezés határán lubickolunk a szükség útlevelével, és olyan készségesen és végtelenül komolyan vesszük magunkat, mintha el sem akarnánk hinni a lenti dalszöveg refrénjének felismeréseit, hogy evilági tartalmunk és vonatkozásaink is csak kölcsönbe kapottak. Pedig…

Az univerzum belénk fektetett bizalma, ezek a folyton új és új alakban útra törő, vakvéletlen összeállításai a készségeknek és hajlamoknak, valamint a mindezekhez mért helytállásunk végül is jófelé gravitál. Hiteles megélése önmagunknak, korlátaink, lehetőségeink elfogadása, érdemeink, értékeink…