Egyetemistaként, fiatalon – és azután is hányszor megint – a szemünk előtt káprázó célok, lehetséges utak és a hozzáillő tétova botorkálások, a menetrendszerű talajvesztések határozták meg azt az absztrakt, félig a légben folytatott talajtornát, amelynek hangulata áthatja Árok című versemet…